|
імен.
| наголоси |
|
| заг. |
becsapódás (lövedéké); beesés; belebukás; bukás (esés); vkinek a bukta; bukti; csökkenés (esés); dőlés (hullás, omlás); elbukás (elesés); elesés (harctéren elszenvedett halál); eleste (elesés); esés (leesés, zuhanás); felbukás (esés); hanyatlás; hullás (leesés); lebukás (leesés, pl lóról); ledőlés (fáé); lehanyatlás; lehullás; lezuhanás; omlás (esés); rogyás; süllyedés |
| геолог. |
dőlés (жилы, слоёв, пласта, месторождения); hullás; inklináció |
| геолог., гірн. |
vminek a dőlte |
| гімн. |
átesés (на пол после стойки на кистях, kézenállásból); zuhanás |
| лиж. |
bukott ugrás |
| перен. |
bukás (erkölcsi, pl nőé); elbukás (erkölcsi vétség; nő elbukása); esés (csökkenés); megdőlés (pl hatalomé); összeomlás; visszaesés (csökkenés) |
| перен., фам. |
lecsúszás |
| політ. |
bukás; elbukás (vereség) |
| с/г. |
esés; leesés; csökkenés; lejtés |
| футб. |
vetődés |
|
|
"падение" імен.
| |
|
| бор. |
"tus" |
|
|
быстрое падение імен.
| |
|
| заг. |
zuhanás (átv is) |
|
| Російський тезаурус |
|
|
падение імен.
| |
|
| заг. |
в геологии - направление и угол максимального наклона плоскости слоя к горизонту один из элементов залегания геологических тел. Большой Энциклопедический словарь |
