|
|
| gen. |
állás (gépé, vasúti kocsié); állásidő (pl gépé, vasúti kocsié); egyszerű (nem összetett); együgyű (korlátolt); fennakadás (megállás); állási idő; várakozási idő; veszteglési idő; közrendű nem nemes ember; közvetlen (egyszerű); nem összetett; puszta (merő); sima (egyszerű); szimpla (egyszerű); üzemszünet; veszteglés (emberé, gépé) |
| disappr. |
primitív |
| econ. |
állás; állásidő; veszteglés; leállás; gepállás; kocsiállás |
| fig. |
merő (csupa) |
| fig., avunc. |
sima (könnyű, egyszerű) |
| obs. |
közrendű (nem nemesi származású) |
| patents. |
egyszeres |
|
|
| gen. |
áll (meghatározott ideig); álldogál; elácsorog (bizonyos időt); eláll (vmeddig áll, álldogál, до чего-л.); elálldogál (vmeddig); silbakol (álldogál); végigáll; vesztegel (pl jármű) |
| mil. |
állomásozik |
| nonstand. |
kikoptat (topogással, taposással vmely helyet) |
|
|
| gen. |
egynemű (homogén); keresetlen; könnyű (egyszerű); alacsony származású; szerény (egyszerű) |
| comp., MS |
egyszerű; gond nélküli |
| fig., subl. |
egyrétegű; egysíkú |
| geol. |
természetes |
|
|
| tech. |
állítmányként könnyű dolog |
