|
|
gen. |
кричать (bosszúsan, fenyegetően stb, на кого-л.); закричать (bosszúsan, fenyegetően stb, на кого-л.); накричать (bosszúsan, fenyegetően stb, на кого-л.); прикрикивать (bosszúsan, fenyegetően stb, на кого-л.); прикрикнуть (bosszúsan, fenyegetően stb, на кого-л.); раскричаться (bosszúsan, fenyegetően stb, на кого-л.); наорать (ráordít, на кого-л.) |
avunc. |
покрикивать (többször, ismételten, на кого-л.) |
nonstand. |
окрыситься (bosszúsan, fenyegetően stb, на кого-л.); зыкать (bosszúsan, fenyegetően stb, на кого-л.); зыкнуть (bosszúsan, fenyegetően stb, на кого-л.); цыкать (bosszúsan, fenyegetően stb, на кого-л.); цыкнуть (bosszúsan, fenyegetően stb, на кого-л.) |
|
|
gen. |
окрикивать (megszólítva, figyelem felkeltésére, кого-л.); окрикнуть (megszólítva, figyelem felkeltésére, кого-л.); окликать (megszólítva, figyelem felkeltésére, кого-л.); окликнуть (megszólítva, figyelem felkeltésére, кого-л.) |