|
|
| gen. |
elkedvetlenedik; elkenődik; kedvét veszti; kudarccal végződik; kudarcba fullad; kudarcot vall; megbomlik; meghiúsul; összezavarodik (pl sor, rend); rosszkedvű lesz (vki); tönkremegy (egészség) |
| avunc. |
elvetél (gondolat, tehetség stb); tönkrejut; tropa |
| fig. |
felbomlik (rend, fegyelem stb); felborul; felmorzsolódik (vki idegei); lehangolódik |
| fig., avunc. |
visszamegy (meghiúsul) |
| mus. |
lehangolódik (hangszer) |
|
|
| gen. |
elkedvetlenít; elrontja vkinek a kedvét (кого-л.); felbomlaszt; rosszkedvre hangol (vkit, кого-л.); kellemetlenkedik; meghiúsít; megzavar (keresztülhúz, meghiúsít); összezavar (átv is) |
| fig. |
felborít (rendet, helyzetet); feldúl; felmorzsol (vki idegeit); felszakit (régi sebet); lehangol; megbomlaszt; megbont; összedúl; szétzilál |
| fig., uncom. |
feldönt (rendet, helyzetet); feltaszft |
| mus. |
lehangol (hangszert) |
| mus., radio |
elhangol |
