|
|
| gen. |
előkerül; jelentkezik (napvilágra kerül); kiderül (napfényre kerül); kinyilvánul; kiütközik; látszik (észrevehető); megkerül (előkerül); megmutatkozik (kiderül); megnyilvánul (kiderül); mutatkozik átv is (észlelhetővé, láthatóvá válik) |
| fig. |
felszín (kiderül) |
| fig., avunc. |
kisül (kiderül) |
| uncom., subl. |
nyilvánul |
|
|
| gen. |
elárul (kifejezésre juttat); előtalál (vmit); észlel (felfedez); felfedez (megpillant, észrevesz, megtalál); kippattant (titkot); tanúsít (pl örömet); tapasztal (észlel, rájön, что-л.) |
| fig. |
felfed (elmond, elárul, feltár); felfedez (rájön, észrevesz, megállapít); kimutat (feltár); megcsillant (értékes tulajdonságot); mutat (tanúsít, jelét adja vminek) |
| patents. |
megtalál |
|
|
| gen. |
feltárul (megmutatkozik, látható lesz); felszínre jön (vmi); felszínre kerül; napvilágra kerül; nyilvánosságra kerül; láthatóvá lesz; nyilvánvalóvá válik |
| fig. |
napvilágra kerül (kiderül) |
|
|
| gen. |
feltár (leleplez) |
| fig. |
felszínre hoz (kiderít); napfényre hoz; szókapcsolatokban napvilágra hoz (kiderít vmit); rájön vmire (rátalál, felfedez, что-л.) |
| trav. |
feltár |
