|
s
| acentos |
|
| gen. |
becsapódás (lövedéké); beesés; belebukás; bukás (esés); vkinek a bukta; bukti; csökkenés (esés); dőlés (hullás, omlás); elbukás (elesés); elesés (harctéren elszenvedett halál); eleste (elesés); esés (leesés, zuhanás); felbukás (esés); hanyatlás; hullás (leesés); lebukás (leesés, pl lóról); ledőlés (fáé); lehanyatlás; lehullás; lezuhanás; omlás (esés); rogyás; süllyedés |
| agric. |
esés; leesés; csökkenés; lejtés |
| esquiar. |
bukott ugrás |
| fig. |
bukás (erkölcsi, pl nőé); elbukás (erkölcsi vétség; nő elbukása); esés (csökkenés); megdőlés (pl hatalomé); összeomlás; visszaesés (csökkenés) |
| fig., de t. |
lecsúszás |
| fútb. |
vetődés |
| geol. |
dőlés (жилы, слоёв, пласта, месторождения); hullás; inklináció |
| geol., minería |
vminek a dőlte |
| gimn. |
átesés (на пол после стойки на кистях, kézenállásból); zuhanás |
| polít. |
bukás; elbukás (vereség) |
|
|
"падение" s
| |
|
| luch. |
"tus" |
|
|
быстрое падение s
| |
|
| gen. |
zuhanás (átv is) |
|
| Ruso tesauro |
|
|
падение s
| |
|
| gen. |
в геологии - направление и угол максимального наклона плоскости слоя к горизонту один из элементов залегания геологических тел. Большой Энциклопедический словарь |
