|
|
gen. |
beoszt (részekre); betör (bezúz); bezúz (ablakot stb); bont (alkotó elemeire szétszed); tönkre csépel (hangszert); eltör (darabokra); eltördel; felállít (sátort, tábort); felbont (kisebb részekre); feldarabol; feloszt (részekre); felver (sátrat); lebír; legyőz (megver); leront (lerombol); megcáfol (tönkretesz, szétzúz); megdönt (tönkrezúz); meghiúsít; megrongál; megsebez (vmely testrészt); megsemmisít (szétzúz); megtör (széttör); megver (szétver); oszt vmire (feloszt); összetör (darabokra); összeüt (vmely testrészét); összezúz (egy ütéssel); szétoszt (szétbont, elkülönít); széttör; szétüt (pl ládát); szétvág (szétrombol, szétzúz, pl bomba, villám); szétver (szétrombol, tönkretesz); szétzúz (átv is); kisebb egységekre tagol; kisebb részekre tagol; tönkrejuttat; tönkresilányít; tönkretesz (szétzúz); tör (ütéssel, вдребезги или на куски); zúz |
fig. |
letromfol (vitában); megfúr (vkit, что-л.); összedarabol; szétapróz (erőt); szétmorzsol (tönkrever) |
fig., avunc. |
megtorpedóz |
fig., econ. |
lebont (tételeire bont) |
fig., obs. |
összetör (tönkrezúz, legyőz) |
fig., subl. |
szétrombol (megsemmisít) |
nonstand. |
kifoszt; kivetkőztet |
typogr. |
ritkítva szed (на шпации) |
|
|
gen. |
agyonzúzza magát; betörik (pl ablak); eltöredezik; eltörik; kettétörik; kitörik (üveg stb); meghiúsul; megtörik ár, hullám (vmin, обо что-л.); összetöri magát (megsérül); összetörik (darabokra); összeüti magát; összeveri magát; összezúzza magát; összezúzódik; roncsolódik; szétoszlik (részekre oszlik); széttörik; szétzúzódik; zúzódik (anyag) |
avunc. |
elvetél (gondolat, tehetség stb); tönkrejut; tönkremegy (ütésektől, rázástól stb); tropa |
fig. |
szétaprózódik (átv is); szétforgácsolódik |
|
|
gen. |
tönkrever (ellenfelet, ellenséget); tönkrezúz (ellenfelet, ellenséget) |